Elkészítési módszer
Először tömény kénsav katalizátort adunk egy autoklávhoz. Az edény lezárása után a benne lévő levegőt szén-monoxiddal (CO) háromszor átöblítjük. Ezután a reakciórendszert felmelegítik, keverést indítanak, és CO-t vezetnek be a rendszerbe 2–9,5 MPa nyomásig. A nyomást állandó értéken tartjuk a reakciófolyamat során, miközben az izobutént cseppenként adagoljuk a rendszerbe meghatározott sebességgel. Az adagolás befejezése után a keverést egy meghatározott ideig folytatjuk; a nyomást ezután leengedjük, és a terméket kiürítjük, így nyers szintézisfolyadékot kapunk. Keverés közben a nyers szintézisfolyadékot lassan jeges vízbe öntjük. Az adagolás befejezése után a keverést további 7 percig folytatjuk, majd állni hagyjuk, hogy lehetővé tegyük a fázisok szétválását. A felső szerves fázis nyers trimetil-ecetsavból áll, amelyet azután GC analízisnek vetünk alá. Ezt követően vákuumdesztillációt végzünk a trimetil-ecetsav-frakció összegyűjtésére; az alsó réteg a kénsavas fázisból áll. A híg kénsavat szerves oldószerrel extrahálják, betöményítik és újrahasznosítják. Végül a trimetil-ecetsavat kálium-hidroxiddal 1:1 mólarányban reagáltatják, majd átkristályosítják, így kálium-pivalátot kapnak.
Tárolás
Szerves vegyületként a kálium-pivalát különleges gondosságot igényel a tárolás során, hogy biztosítsa biztonságát és stabilitását. Szorosan lezárt tartályban kell tárolni, kerülni kell a nedvesség, a magas hőmérséklet vagy a közvetlen napsugárzás hatását, mivel ezek a körülmények hátrányosan befolyásolhatják kémiai tulajdonságait és minőségét. Hűvös, száraz és jól szellőző környezetben kell tárolni, hogy minimálisra csökkentse a nedvesség felszívódásának vagy lebomlásának kockázatát. Továbbá, kissé korrozív jellege miatt,-amely károsíthatja a fémanyagokat,-megfelelő tárolóedényeket kell használni a tároláshoz, például műanyag zacskókkal bélelt fahordókat vagy más csomagolóanyagokat, amelyek nem lépnek reakcióba az anyaggal.
